Január 9.: ELTE BTK-nyílt napok
Február 15-17: Román szóbeli
Február 17-19: Magyar szóbeli
Április 19-29: Informatika érettségi
Május 31-június 4: Angol szóbeli
Június 11: Ballagás
Június 28: Román írásbeli
Június 29: Magyar írásbeli
Június 30: Történelem írásbeli
Július 1: Filozófia írásbeli
Július 3: Eredmények
House M.D. - 6. évad
CSI: NY - 6. évad
Doctor Who - 3. évad
Monk - 3. évad
Lie to Me - 2. évad
True Blood - 2. évad
The Sopranos - 1. évad
Flash Forward - 1. évad
Legutóbb néztem
The Lovely Bones
Final Destination IV.
Magvak
Rachel Hurd-Wood Web
Nem én kések. A világ siet.
Miközben hasogat a lábam és az idő már rég átlépett a holnapba, egy magyar írásbeli tétel megoldásán agyalok. Nem tudom, miért, de ezen a héten a tanulás egy döglött csiga tempójában haladt. Pedig volt erre a hétre bőven. Már két hét sincs és szóbelizek románból, aztán magyarból. De én egész héten az írásbelivel voltam elfoglalva, meg egy óriási térkép megalkotásával. Merthogy ezek már hétfőre, avagy keddre kellenek. És közben azért még szeretnék pihenni is a második félév kezdete előtt, mert vakációnak hívják ezt a szerencsétlen időszakot, bárhogy is próbálják ezt eltitkolni. De ennyi minden nem fér bele egyetlen hétbe. És úgy fogom kezdeni a második félévet, hogy hulla fáradt vagyok. És a szóbelira kispárnával meg hálózsákkal állítok be. És jelenleg a világ tehet nekem egy szivességet... Inkább térek vissza az aranyemberemhez, mert az nekem jó.
Hűdebüszke voltam magamra, hogy leküzdtem abbéli vágyamat, hogy nekikezdjek még egy sorozatnak így, vizsgák előtt két héttel (a Sopranosról van szó amúgy. feketehumor és maffia egyhelyen - nyami), így majd aztán nem fogja semmi elvonni a figyelmem a tanulásról, erre meg tessék. Már egy órája ülök és nosztalgiázok. Táborhiányom van. Ez az állapot eléggé gyakran előjön, csak szerencsére többnyire vissza tudom gyömöszölni a tudatalattimba és másra koncentrálhatok. De azt hiszem, most ez nem sikerült.
A búcsú pillanat elérkezett, Ne sírj, hisz óvják minden léptedet, Tebenned él már a négy varázslény, Érezd a léted dallamát.
Ma reggel fájt a hideg. Bár még mindig jobban szeretem ezt, mint a nyári kánikulát. Csak ne fagyna le még az a két szál hajam is, ami kilóg a kalap alól. Kicsit már én is unom a telet. Nagyon szép és szeretem, de már sok. Tavaszt akarok. És pénteket. Egyszerre őket és lehetőleg most. Még ez a hét, aztán a 12. osztály első félévének pápá. Három tantárgyat leszámítva (naná, hogy az a három, amit románul tanulunk) tizes minden. És valami történt az elmúlt négy év alatt, mert mostanra már nem tud lelkesíteni az ilyesmi. Persze, az eszemmel örülök neki, mert minél több tudást gyúrok be a fejembe, annál nagyobb az esélyem a felvételin. De egyébként... nem tudom. Valami kiégett bennem. Vagy csak felnőttem. Fene se tudja. Egyébként ez utóbbit mostanában túl gyakran érzem. És utálom. Ijesztő dolog felnőni. Most, hogy ki kéne röppenjek már itthonról, fikarcnyi kedvem sincs hozzá. Kellett nekem ilyenekről álmodozni. Aztán ott valószínüleg egy idő után tetszeni fog a dolog, persze, ha minden úgy alakul, ahogy az a verébkobakban részletesen ki volt tervelve, de az engem most még nem vígasztal. Egyébként meg holtfáradt vagyok, ezért volt muszáj most nekem rinyálni ide egy sort. Semmihez sincs kedvem, de még várnom kell a bubuval... Így aztán, hogy ne boruljak rá horkolva a billentyűzetre, földrajzot tanultam, filozófia, magyar és angol érettségi tételeket oldottam szóban egymagamban. Na mindegy. Végre, egy hatalmas szünetet beiktatva, befejeztem az Iskola a határon-t. Meglepő, de tetszett. Nagyon.
"Ez mindig így van: semmi nem megy úgy, ahogy kellene, száz, ezer, tízezer vágyunk, reménykedésünk dugába dől: de az az egy, legfeljebb két legeslegfontosabb dolog, ami nélkül nem lenne élete az embernek, az végül mégis sikerül. Csak úgy mellékesen, természetesen. Hálára sem tart igényt a sors."
Végre ragyogóan süt a nap, vasárnap van, lehetne kint sétálni, biciklizni. De nem lehet, Arisztotelész, Platón, Nietzsche s Marcus Aurelius filozófiájával és a román törivel kell töltsem az egész napot. Lehangoló.
"...a drága szavak elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt."
Egy templom hirdetőtábláján a következő olvasható:
"Tudjátok, hogy a Tál család hány tagja tartozik a gyülekezetünkhö z?
Először is az öreg Dik Tál, aki mindent irányítani akar, aztán ott van Protes Tál bácsi és fivére Szabo Tál, akik folyton ellenszegülnek és mindent meg akarnak változtatni. A húguk, Irri Tál, nyughatatlan bajkeverő a két fiával, Inzul Tállal és Molesz Tállal együtt. Valahányszor felmerül egy új kérdés, Hezi Tál és felesége, Vege Tál várni akar vele még egy évet. Aztán ott van Imi Tál, aki folyton arra törekszik, hogy a mi gyülekezetünk pontosan olyan legyen, mint az összes többi. Affek Tál néni túl sokat képzel magáról. Iker öccsei, Garan Tál és Han Tál pedig hamis ígéretekkel próbál új tagokat csalogatni a gyülekezethez. De azért nem minden családtag rossz. Asszisz Tál testvér például kifejezetten segítőkészen intézi az egyházi ügyeket. A dúsgazdag üzletember nagybácsi, Invesz Tál anyagi hozzájárulására mindig lehet számítani. A remek politikai érzékkel megáldott Reprezen Tál kiválóan képviseli a közösség ügyeit diplomáciai körökben . Az elkötelezett Agi Tál nővér élen jár a térítésben. Medi Tálhoz bármikor fordulhat átgondolt és megnyugtató tanácsért, a szertartásokon az egyházi énekeket pedig Kán Tál dalolja, zenész fivére Trombi Tál (a kamasz Mu Tál átmenetileg nem énekel vele.) Sajnos a múlt év során három családtaggal is kevesebben lettünk: két unokatestvér, Dezer Tál és Konver Tál áttért más vallásra, a kilencven éves Exi Tál néni pedig végelgyengülésben elhunyt."
A hétvégén megjártam Pestet, volt eltés nyíltnapozás Tanja-NM-Urinore hármassal, volt 24 óra összutazás oda-vissza, volt carpediem az éjszakában NMmel, volt nagy jövés-menés, de pihenés vagy netán alvás már kevésbé. És azóta se nagyon. Itthon még a bacik is letámadtak, mintha csak rám vártak volna péntek óta. Hát most itt vagyok nekik, örüljenek. A héten sulinapok, holnap Radnóti szavaló-verseny és ezzel olyasmire kerül sor, amiről már körülbelül két éve álmodozok. Hogy elszavalhassam a Hetedik eclogát. Valószínüleg ez is már egy egészen mély szintű őrültség, egészséges ember ilyenről nem álmodozik... De én se ember, se egészséges - ugye. De amúgy csak remélhetőleg fog megesni ez az eset. Merthogy majdnem egybeesik egy másik vetélkedővel is, amire már hamarabb jelentkeztem. Hát legfeljebb majd osztódok. És aztán szombaton helyesírás verseny. Ezt így, ide, blogba leírni nagyon cinikusan hangzik. Aki képes öt különálló szót is egybeírni, az mégis mi a búbánatot keres egy ilyen versenyen? Hát én se tudom igazából. De megyek. S ez már az erdélyi szakasz. Aztán a következő kárpát-medencei, Gyulán. Jól hangzik. Bár nem is tudtam, hogy indultam én ilyen versenyen, de, mint utólag kiderült, felmérőnek álcázta magát eddig... Jövőhét szerdán informatika próba-érettségi, utána pedig nem fog sok idő eltelni és az igazi, vérbeli érettségi vizsgák is megérkeznek. Akkor szeretném őket látni, amikor a hátam közepét. De nincs mit tenni. Vagyis van... tanulni. Csak ahhoz nem kéne elaludni a füzeteken és az sem ártana, hogy amikor kivételesen ébren tudok maradni, ne lötyögjek értelmetlenül előre-hátra. Mint ahogy azt ma is tettem. Most inkább elmegyek gyorsan aludni, s a holnap majd más lesz.
"Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság... a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet." /Hamvas Béla/
Az ELTE BTK az ország 169 kara közül immár negyedik éve az abszolút első helyezett, az OFIK és a HVG nemrég megjelent Diploma 2010 című felsőoktatási melléklete szerint.
Figyelembe véve a felvételi statisztikákat, valamint független szakértők és a munkáltatók véleményét is, a Diploma2010 című kiadvány, 2007, 2008 és 2009 után 2010-ben is az ELTE Bölcsészettudományi Karát rangsorolta az abszolút első helyre. A rangsor alapvetően a hallgatók és az oktatók kiválóságán alapul.
A Diploma 2010 című kiadvány statisztikái szerint a 2009-ben nappali tagozatra, államilag támogatott alapképzésre első helyen felvett hallgatók 46,9%-a tartotta az ELTE Bölcsészettudományi Karát az ország legszínvonalasabb bölcsészkarának. A felvettek átlagpontja 434,5 pont volt a maximálisan megszerezhető 480-ból.
Az ELTE Bölcsészettudományi Karára jelentkezők közül 2009-ben 86-an értek el OKTV helyezést, 102-en pedig az ország legjobb középiskoláiból nyertek felvételt. 2009-ben is az ELTE BTK-ra jelentkezett a legtöbb diák, összesen 2876-an jelölték meg első helyen a Kar valamelyik szakát. A 2009-ben felvett hallgatók 93,7%-a rendelkezett nyelvvizsgával. /Forrás/
És nekem ez kell... lőjjön már valaki le...
Egyébként meg elértem egy olyan állapotba, amit lehetetlennek tartottam eddig. Jobban utálom ezt az országot most, mint mondjuk egy hónappal ezelőtt. És ez azért teljesítmény. Teljesen alkalmatlan emberek vezetik, ők se tudják, hogy mit akarnak csinálni, szaladgálnak össze-vissza, mint a mérgezett egerek, csak a gond az, hogy ők nem egér-méretű katasztrófát okoznak ezzel a rohangálásukkal, hanem amolyan bálna-méretűt. Januárig előrehozták a szóbeliket szeptemberben, aztán rá egy hónapra már visszatolták februárig. A diák meg, a kis hülye naív, azt gondolja, hogy akkor ez már így marad és februárban kezdődik az érettségi. De nem, decemberben már megint hatalmas felfordulás Ország Bácsinál, új miniszterek, új intézkedések. Új idiotizmus és a régi káosz. Már megint januárt akarnak. De egy kis részletre nem gondoltak. Van ebben a bolondokházában egy pár ezer diák, aki szeretne érettségizni és lehetőleg át szeretne azon a hülye érettségin menni. De persze a politikusbácsikatnénineket ez tökéletesen hidegen hagyja, mert nem ők vannak ott, nem az ők gyerekeik szívnak (olyan nincs, hogy egy fontos beosztású politikus gyereke megbukjon), és egyáltalán, nekünk nincs más dolgunk, csak hogy tanuljunk, tehát végülis édesmindegy nekünk, hogy mikor kell bizonyítanunk a tudásunkról. Az rendben is lenne, de nekik is csak egyetlenegy dolguk van: rendesen vezetni ezt az országot. Ők hamarabb megbuktak, mint mi.
Épp készülünk menni vásárolni pezsgőt és nyammnyammokat, de blogolhatnékom lett, így egy kicsit később indulunk. Egyébként nem megyünk sehova bulizni ma. Volt olyan, hogy Kolozsvár vagy itt haveroknál, sőt, még egy ideig olyan ötletek is voltak, hogy Bucsin vagy Fekete Göde, de aztán azokból rövid úton semmi se lett. Egyébként ágyfogságban vagyok elméletileg, de nem tudok egyhelyben feküdni egész nap. Tegnap voltunk dokinál, megállapította, hogy igen, be van, vagy legalábbis volt tegnapelőtt estig csípődve egy ideg a hátamba, de egyébként se állok túl fényesen. Jövőhéttől indulhat a gyógytornázás meg aztán hamarosan a rendszeres úszás is, mert szerencsétlen hátizmaim nem bírják tartani a gerincemet és ha nem segítek rajtuk, felmondják a szolgálatot. De egyébként nem olyan vészes a helyzet, tudok jönni-menni, csak rettenetesen slég vagyok. Kicsit jobbról látom a világot, emiatt már jobban fáj a derekam és a nyakam, mint a hátam. Egyébként megvolt a Karácsony. Kicsit nem volt Karácsony-feelingje, de attól még jó volt. Valószínüleg én voltam a bamba, mert vártam-vártam, hogy legyen 24-e, aztán mire észbe kaptam, már el is múlt. Ez van. Sok-sok csupajó dolgot kaptam, telefont, teákat, teáskészletet, sálakat, könyvet, perspektíva-rajzoló könyvet, pulcsikat, színházjegyet ésatöbbi. És megvettem végre magamnak a newyorkeres Joker-pólót. Meg még egy doboz teát, mert abból soha nem elég. :D A héten végre nekifogtam tanulni. Román szóbeli tételt oldottam, magyar kötelezőt olvastam, filozófia olvasmánynaplót irkáltam. Ilyenek. De soha nem leszek kész ebben az ütemben. És mindjárt érettségi. Lehetséges, hogy már január közepén. Drukkoljatok! :(
Szerda óta fehér a világ. Végre. Én meg csak ma vettem rá magam, hogy nekifogjak a takarításnak, az ajándékcsomagolásnak, a tevés-vevésnek. Bár még mindig jobban állok, mint tavaly, amikor még 23. éjszakáján hajnalig alkottam az ajándékokat, aztán legszivesebben végigaludtam volna a Karácsonyt a fa alatt.
Egyébként éjszaka azt álmodtam, hogy július van, megjött az eredmény és magyarra nem vettek fel, de törire igen. A jövőt láttam volna? Aztán meg azt álmodtam, hogy a román félévi dolgozatomat írom, de mielőtt befejeztem volna, elmentem valamerre sétálgatni, aztán vissza se mentem, inkább bújócskáztam egyet. :D Valaki mondja már meg nekem álmomban, hogy vakáció van még, hagyjam a sulit. :D
"A tükrökön túl fenn a fellegekben Furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbűvölő"
Hála Kukinak, most már hét sorozatot nézünk egyszerre. Bejött a képbe tegnap a True Blood is. A vámpír-őrület taszít, de egy jó sorozat kevésbé... :P Aztán márciusban majd érkezik a Tudors harmadik évada, addig pedig még biztosan összeszedek néhány csudajó dolgot... Csak győzzem nézni őket^^
Tanja megmondta, hogy mi is vagyok én valójában. Egy veréb és egy mormota keveréke. És mennyire igaza van. Főleg abban, hogy a mormota utálja, ha nem hagyják aludni egész nap... Tehát így jobb megoldás híjján koffeinfüggő mormotaveréb vagyok. Ez van.
Ma, körülbelül egy év kihagyás után, újból írtam verset. Miért? Mert megnéztem ezt a filmet. A versen még faragnom kell, órák, napok, hetek, hónapok kérdése, de addigis szóljon helyettem Whitman bácsi:
A kimondatlan
Ki merné kimondani nagy ciklusok, költemények, énekesek és színdarabok, A kérkedő Hellas és India - Homeros, Shakespeare után - a mérhetetlen idő, a sűrűn pontozott utak, terek, A ragyogó fürtök, a csillagok Tejútja - a Természet learatott termése, Minden visszaálmodott hajdani szenvedély, hősiesség, háború, szerelem és imádat után, Minden korok lehullatják ónjukat méretlen mélységeik fenekére, Minden emberi élet, felhasadó torok, kívánság, elme - minden tapasztalat kifejezése. A számtalan tűnő dal, hatalmas ének, minden nyelvek, minden földek után, Valamit, amit még költő ki nem mondott, mit le nem írtak - valami hiányzót, (Ki tudja? a még kimondatlan legszebbet, a hiányzót.)
Minél fáradtabb vagyok, annál kedvesebbé válok az emberekkel szemben. Fordítva működök. Alvás közben valószinüleg a világbékét is megtudnám teremteni... már ha ébren lennék.
(És egyébként úgy látszik, annál grafománabb is...)
A Harry Potter 7 első trailerét megtekintvén határozottan az a véleményem, hogy az utolsó(előtti) nagyonis fog tetszeni (bár a társaság és a környezet biztos nem lesz olyan jó, mint a 6os megnézésekor...). Miért is...? Ó igen. London. Nagyon sok London. És most elmegyek a füzeteim közé, hogy belesüppedjek az inverzmátrixok, Románia és Európai tájegységei és egy adag magyar szóbelitétel rettenetesensetét bugyraiba. Kilátás sincs arra, hogy még a mai nap be is fejezzem. Kár, hogy holnapra kellenek...
Próbálok koncentrálni a tanulásra, mert ha így folytatom, már megint hajnalban fejezem be, de közben kavarog minden, emlék, idézet, dal, meg főleg emberek. Más blogokban régesrégi bejegyzéseket olvasok, a Varázslat Galériában lődörgök, tele van a fejem, öt Tábor emléke, a közelgő felvételi miatti idegesség, az egy év múlvai életem, Pest, egyetem, tengernyi kérdés, leckék, helyzetek, miértek sokasága...
És én még csodálkoztam, hogy nem áll oda az agyam a tanuláshoz. Már a halántékom is lüktet.
Kéretik lelőni a verebet, méghozzá nagyon sűrgősen.
Ha nem veszted fejed mikor zavar van
S fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
Ha kétkednek benned, s bízol magadban,
De érted az ő kétkedésüket,
Ha várni tudsz és várni sose fáradsz
És hazugok közt se hazug a szád,
Ha gyűlölnek s gyűlöltségtől nem áradsz
S mégsem papolsz, mint bölcs
– kegyes galád,
Ha álmodol – nem zsarnokod az álmod,
Gondolkodol – s becsülöd a valót,
Ha a Sikert, Kudarcot bátran állod
S úgy nézed őket, mint két rongy csalót,
Ha elbírod, hogy igazad örökre
Maszlag gyanánt használják a gazok
S életműved, mi ott van összetörve
Silány anyagból építsék azok,
Ha mind, amit csak nyertél, egy halomban
Van merszed egy kártyára tenni föl
S ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
Nem is beszélsz a veszteség felől,
Ha paskolod izmod, inad a célhoz
És szíved is, mely nem a hajdani,
Mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
Csak akaratod int: „Kitartani”,
Ha szólsz a néphez és tisztesség a vérted,
Királyokkal jársz s józan az eszed,
Ha ellenség, de jóbarát se sérthet
S mindenki számol egy kicsit veled,
Ha a komor perc hatvan pillanatja
Egy távfutás neked s te futsz vígan,
Tiéd a Föld és minden, ami rajta
És – ami több –ember leszel fiam.
Íráskényszerem van és nem tudok írni. Szeretethiányom van és csak a gyűlöletet hallom meg. Az optimizmust akarom gyakorolni és mindenhol esőfelhőket gyanítok.
Azt hiszem, rájöttem, hogy mi a fenét kezd az ember az agya maradék 90%-val. Hát ezt. Összezavarja önmagát és másokat, keres egy bolhát és szépen elefántot nevelget belőle, akar egyet, tesz mást - vagyis tökéletes, kifogásolhatatlan minőségű ellentmondást készít. Erre kell ez a kilencvenszázalék. Meg persze vannak azok a szánalmas, orvosi esetek, amelyeknél ennél több százalékról van szó.
Egy ember nem értheti meg az embereket, se önmagát, se senkit mást. Tehát kérdem tőletek, kétéltűek, macskák és papucsállatkák, van még esély a számunkra?
...vagyis továbbadós dolog Remustól. Olyan szavak, amik az elmúlt 10 évemet jellemzik. Ez érdekes, tekintettel arra, hogy 10 évvel ezelőtt 8 éves voltam és a második osztály padját koptattam. Nahakkor, többé-kevésbé kronológikus sorrendben...
4-es Általános Iskola, Harry Potter, farsangok, sárga bicikli, Dirty Dancing, Roxfort, Gyűrűk Ura, Sam Gamgee, trefort.hu, Arwi, Schindler Listája, történelem, Pop Emil tanárúr, Pipogyusz, fórum, römi, Sárpatak, kosárlabda, Bon Jovi, Félsziget, Budapest, Varázslatos Tábor(ok), Dosztojevszkij, műkorcsolya, Oroszország, Balaton, Jack Sparrow, Én, Bagolykő, Bryan Adams-koncert, könyvek, rajzolás, középiskola, Emese, logika, House, tesók, Holt Költők Társasága, Keating, Charlie, Heti Hetes, szivárvány, nyomozók, musical, tél, tea, István a király, pusztai farkas, London, Joker, Zoli...
Továbbadni meg... nagyjából mindenki megkapta már. De Tanja tudtommal nem. :)
És akkor kaptok egy videót is, ha már végre blogolok...
