Carpe Diem

I'm gonna find you at the end of the world.

Elolvasom »

Még egy hete sincs, hogy visszavonatoztam a kincses városba, de holnap gurulunk újból haza. Meg tudnám szokni ezt a gyakori hazamenést. Csak nem tehetem, sajnos. De most tortás a veréb, megengedheti magának, és nem mellesleg kereszteljük a nagy család legfiatalabb tagját. Tehát mindenképp otthon a helyünk.

Tavaszi szünetben azt hittem, én naív, hogy még tanulni is lesz időm. Persze, egy másik univerzumban talán. Bár tény, legalább a családfás dolgozattal egész szépen haladok, voltunk édesapjával Bándon egy délelőtt, még sikeres is volt az akció, az egyik ágat 1673-ig visszabogoztuk (: Meg volt intenzív ide-oda menés, továbbra sem sikerült mindenre sort keríteni, ez már csak így marad a júliusi gyakorlatig.

Komolyan azt kezdem érezni, hogy a megirandó házidolgozatok, esszék, tanulmányok stb. kigyózó sorának vége lelóg a Tejútrendszerről. Pedig igazán igyekeztem mindennek időben nekifogni, csak útközben meglógott egy-két hónap, én meg döbbenten vettem észre, hogy már május van. Hátborzongató. Holnap is bevetem magam a könyvtárba, fél 12ig az inkvizíciós dolgozatomot bütykölöm, akkor sprint át a judaisztikai könyvtárba, kiveszem az egyik könyvem hétvégére (az erdélyi zsidó identitásról irandó irdatlannagy dolgozathoz), azzal pedig vándorlás vissza kedves inkvizítorainkhoz, akik türelmetlenül várják, hogy folytassam a tanulmányozásukat kb fél 4ig, amikoris irány haza, pattanás be az autóba és jövünk, Vásárhely.

És most elmászok bepakolni hétvégére. Meg ruhákat teríteni, mert azt éjfél előtt kell tizenöt perccel.

Au ciel de toutes les couleurs...

Elolvasom »

Fájnak a rekeszizmaim. Pontosabban izomlázuk van. Ez történik, amikor az elmúlt három napban annyit röhögtem, mint máskor egy hónapban. Sem. Mentális leépülés van folyamatban a töriseknél. Ilyen állapotok között ma megvolt a nagy végső angol vizsga, amit 15 perc alatt befejeztem (ez nem azt jelenti, hogy tudtam is) és mentünk teázni/colázni/sörözni, meg főleg szétnevetni a helyet.

De azért nem minden ilyen happy és sunshine. A nyári gyakorlatot a Korunk kiadónál akartam elvégezni (miután a Teleki könyvtárnál renoválnak, tehát lehet menni, de könyvhordásra fognak használni - köszönömszépen, nem). Hívnak a sulitól, hogy bibi van, a Korunkhoz se lehet idén menni, utólag lefújták. Áh remek, akkor majd Jakabffy Alapítvány és magyar kisebbség és minden ilyesmi. De persze rejtélyes módon azt is kivették idén a programból, mert minek. Bolyai Társaság? Lássuk csak... hm, az sincs. Senki mástól nem hallottam panaszt, hogy kivették volna azt az intézetet, ahova menni akart - erre én kizárólag oda szeretnék menni, ahova nem lehet. Így aztán lesz Maros Megyei Múzeum és ha szerencsém van, akkor a városon belül lesz ásatás és megyek földet túrni. Nem vagyok régész, de ez részletkérdés, hanyagolható. Majd másodévben valami hozzám közelállóbbat keresek, mint mondjuk a Zsidó Intézet egyetemi könyvtára. Hmmm, jól hangzik.

It's a long way down to nothing at all.

Elolvasom »

Már tudom, hogy nem érdekel a pedagógia, de mégis rám talál néha az a kellemetlen érzés egy-egy különösen idegbeteg mondat láttán, hogy én ezt különösképp utálom és ha valaha mégis tanár kerekedne belőlem, továbbra se fogom hasznát venni például ennek a csodálatos mondatalkotásnak: "A lelki sajátosságok örökletessége a morfológiai és biokémiai sajátosságoktól eltérően poligenetikusan determinált." Leküzdhetetlen vágyat érzek arra, hogy kitöröljem a tanár jegyzeteit, elégessem a saját kézzel írt leckéimet, aztán bemásszak az ágyba és a fejemre húzzam a takarót, hogy nehogy rám találjon a neveléslélektan egy-egy elkóborolt mondatfoszlánya.
Holnap bemegyek vizsgázni, de mielőtt helyet foglalnék, odamegyek a tanárhoz és bokán rugom. Aztán magamat is, hogy felvettem ezt a tárgyat.

For in dreams, we enter a world that's entirely our own.

Elolvasom »

Volt itt egy Kuki a hétvégére, ami nem értem, miért is csak két napos - ki találta ki ezt a hülyeséget? Két nap... cöhh. Felháborító. De azért jó két nap volt, nagyon jó. Lestünk Mátyás szoboravatót, pontosabban addig a pontig bírtuk, amíg a magyar erőforrásos akárki (nem érdemli meg a neve, hogy helyet kapjon a memóriámban) Sütő András helyett Sütő Áront mondott, majd a román fordító már jól mondta. Meg Közel-Kelet Európa közép-kelet helyett. Zseni egy ember. Aztán elvándoroltunk a Iulius Mallba mozijegyeket venni és táplálkozni (pontosabban: annyit enni, hogy végül már rosszul voltunk). És néztünk Rangot. Nagyon tetszett, pedig trailer alapján nem voltam biztos a dologban. De imádtam^^ Mint az animációs filmeket általában.

Most már egyedül vagyunk, én meg igyekszem olvasni sulira, dolgozatokat összehozni, neveléselméletet az agyamba tömni, de természetesen nem megy az olyan könnyen. És ez még egy olyan alkalom, amikor olyasmivel kell fárasszam magam, ami még érdekel is... Lehangoló.

Veréb: miért akarok vajh' töri helyett fanficet olvasni?
Veréb: költői kérdések-sorozatunk ma esti adását hallották
Kuki: =))
Kuki: nem toribol fogsz vizsgazni
Kuki: aaaaaaa, ezt jol elirtam
Veréb: YESSSSSS
Veréb: tudtam én!!!
Kuki: ELIRTAM!!!
Veréb: NEM
Veréb: ez az igazság
Kuki: tehat: NEM fanficbol fogsz vizsgani, hanem TORIbol
Veréb: yeahright

Bukott angyalok etetése tilos.

Elolvasom »

Rég nem volt ilyen jó hétvégém. Ennél már csak az lett volna jobb, ha mi megyünk haza. De nem baj, majd nemsokára... Remélem. Kolozsváron jöttem rá, hogy soha nem szeretnék máshol élni, mint Vásárhelyen. Még Londont is lecserélném rá. Legalábbis hosszútávon.

Holnap idei első parciális vizsga, egyetemes középkorból. És furcsa, de szeretem. Mármint ezt a tantárgyat. Nem gondoltam volna, hogy ennyire érdekelnek engem a középkori barbár királyságok és úgy általában a középkori ember és életforma, de tetszik. Valószínüleg nagy szerepe van ebben annak is, hogy nagyon jó a szemináriumtartó tanár. És jó a hangulat szemináriumon, hiába tart három órát, este 8ig, mikor már aznap volt egy ilyen háromórás szemináriumunk románból.

Utálom, mikor ennyire szét vagyok esve. Utálom a káoszt. Vagyis gyakorlatilag magamat. A szétszórtság mintapéldánya vagyok. De talán holnap már más lesz. Talán. Vagy jövőhéten. Mindig megvan rá az esély. Egy minimális esély, de van.

És tavaszodik. Süt a nap, 11 fok van és lehet, hogy biciklivel megyek az esti román történetírás kurzusra.

And the Oscar goes to...

Elolvasom »

Az online közvetítése az idei Oscarnak 22 perc múlva kezdődik. Kávé lefőzve, weboldal megkeresve, szinte minden film megnézve. Felkészültem.

Az idei nyertesek - szerintem (kihagyva egy pár kisebb kategória, amiben nem láttam a filmeket)/vastagon az igazi nyertesek, vastagon és dőltve pedig amiket eltaláltam:

Legjobb film: The King's Speech (de az Inceptionnek is örülnék)
Legjobb rendező: Darren Aronofsky - The Black Swan/Tom Hooper - The King's Speech
Legjobb női főszereplő: Natalie Portman - The Black Swan
Legjobb férfi főszereplő: Colin Firth - The King's Speech (James Franco a második jelöltem a 127 Hoursból)
Legjobb női mellékszereplő: Heilee Steinfeld - True Grit/Melissa Leo - The Fighter
Legjobb férfi mellékszereplő: Geoffrey Rush - The King's Speech/Christian Bale - The Fighter
Legjobb eredeti forgatókönyv: The King's Speech
Legjobb adaptált forgatókönyv: 127 Hours/The Social Network
Legjobb operatőr: Roger Deakins - True Grit/Wally Pfister - Inception
Legjobb vágás: The King's Speech/The Social Network
Legjobb művészeti rendezés: Alice in Wonderland
Legjobb kosztümtervezés: Alice in Wonderland
Legjobb hangkeverés: Inception
Legjobb hangvágás: Inception
Legjobb vizuális effektusok: Inception
Legjobb maszk: The Wolfman
Legjobb eredeti filmzene: Alexandre Desplat - The King's Speech/Hans Zimmer - Inception (nálam ez döntetlen)/The Social Network
Legjobb betétdal: If I Rise - 127 Hours/We Belong Together - Toy Story 3
Legjobb animációs film: Toy Story 3

Majd beírom a valódi nyerteseket az összehasonlítás kedvéért. Már ha nem tarol mindenhol a Social Network. Az esetben a pincében fogok tartózkodni utána, az Akadémiának szánt bombán dolgozva.

Még 3 és fél perc és a vörös szőnyegen megindul az élet!

UPDATE: és igennn! A Király vitt mindent, amit kellett. Jó volt ez az év^^ És 12 jelölést találtam el, ami fogalmam sincs, hogy jó-e vagy rossz, eddig soha nem számoltam így össze. A lényeg úgyis az, hogy a fő kategóriákban többnyire mind azok nyertek, akiknek drukkoltam. A zene-kategóriában nem tetszik az eredmény, főleg a Toy Story-dal. Most inkább be is linkelem a 127 Hoursból az If I Rise-t és elhitetem magammal, hogy ez vitte a szobrot, nem pedig a lapos, unalmas trálálá. A 127 Hoursnak tényleg kellett volna néhány szobrocska. Nahjó, nem legjobb főszereplő, mert az Firthé és punktum, de egy másik univerzumban James Franconak adtam volna, mert megérdemelte, nagyon.

Carry on my wayward son.

Elolvasom »

Már egy ideje csak halogatom a blogolást. Ez van, amikor egy nap ennyiből áll: délben felkelek, reggelizek, közben megnézek egy részt (mostanában Boardwalk Empire), aztán néha még egyet, végül leállítom magam, felmegyek a szokásos oldalakra, felragadok tumblr-re, előjön a supernatural-mániám, nekifogok képeket keresgélni, infókat olvasok, photoshopolok mindenfélét, gifeket gyártok, bömböltetem a sorozatbeli betétdalokat, hazajön Zoli, eszünk, megnézünk egy részt (CSI:NY és Fringe mostanában, mert Supernatural-elvonókúrára fogott a piszok), aztán vissza a laptop elé, éjfélig ugyanazt csinálom, mint addig. És nem tudom abbahagyni. De még két nap és kezdődik az új félév, ennek örömére blogolok most. Hogy legyen már valami más.

Voltunk otthon, de csak péntektől vasárnapig. Alig volt ez elég néhány dologra. Sikerült venni néhány egyre szükségesebb ruhadarabot, mint pl sportcipő, nadrág (meg póló és ing, mert muszáj). És megünnepeltük egy hét késéssel édesanyja szülinapját. Szeretem az ilyen családi banzájokat. Csak utána mindenki rosszul van, mert nem lehet nem tele enni magunkat : D

Egyébként átmentem mindenből. Romántöri és segédtudományok szomorkás lett, ötös, utóbbi örök rejtély marad, de akad két kilences is, azoknak nagyon örülök. És jövő félév sokkal jobb lesz. Már kiismerem magam az egyetemen, szabályokon, elvárásokon, ellestem néhány trükköt. Elsősorban azt tanultam meg, hogy minden hét végén nézzem át az aheti jegyzeteket. Meg hogy kinek ne adjam kölcsön a jegyzeteimet, legalábbis ha még viszont akarom látni őket valaha. És jövőhéttől újra könyvtár-lakó leszek. Szép lassan bútordarabbá válok, főleg két könyvtárban. De jön az újkor, még nem tudom, abból a könyveket hol lehet megtalálni (ez az átka annak, ha minimum 10 kisebb könyvtár van szerte a városban, többnyire korokra szakosodva).

Jön a tavasz.