Carpe Diem

I'm gonna find you at the end of the world.

Elolvasom »

Még egy hete sincs, hogy visszavonatoztam a kincses városba, de holnap gurulunk újból haza. Meg tudnám szokni ezt a gyakori hazamenést. Csak nem tehetem, sajnos. De most tortás a veréb, megengedheti magának, és nem mellesleg kereszteljük a nagy család legfiatalabb tagját. Tehát mindenképp otthon a helyünk.

Tavaszi szünetben azt hittem, én naív, hogy még tanulni is lesz időm. Persze, egy másik univerzumban talán. Bár tény, legalább a családfás dolgozattal egész szépen haladok, voltunk édesapjával Bándon egy délelőtt, még sikeres is volt az akció, az egyik ágat 1673-ig visszabogoztuk (: Meg volt intenzív ide-oda menés, továbbra sem sikerült mindenre sort keríteni, ez már csak így marad a júliusi gyakorlatig.

Komolyan azt kezdem érezni, hogy a megirandó házidolgozatok, esszék, tanulmányok stb. kigyózó sorának vége lelóg a Tejútrendszerről. Pedig igazán igyekeztem mindennek időben nekifogni, csak útközben meglógott egy-két hónap, én meg döbbenten vettem észre, hogy már május van. Hátborzongató. Holnap is bevetem magam a könyvtárba, fél 12ig az inkvizíciós dolgozatomot bütykölöm, akkor sprint át a judaisztikai könyvtárba, kiveszem az egyik könyvem hétvégére (az erdélyi zsidó identitásról irandó irdatlannagy dolgozathoz), azzal pedig vándorlás vissza kedves inkvizítorainkhoz, akik türelmetlenül várják, hogy folytassam a tanulmányozásukat kb fél 4ig, amikoris irány haza, pattanás be az autóba és jövünk, Vásárhely.

És most elmászok bepakolni hétvégére. Meg ruhákat teríteni, mert azt éjfél előtt kell tizenöt perccel.